Mi napról-napra tengődünk, állandó félelemben és megaláztatottságban élünk. Tudjuk, hogy szerencsésebb társaink biztonságban vannak. Gazdáiktól tanulhatnak és szolgálhatnak. Őket szeretik, s nekik is van kikhez ragaszkodniuk. De mi vajon hová fordulhatunk? Gazdátlanul, gyakran sérülten tengődő társainkkal a puszta életben maradásra sincs esélyünk. Ártatlanok vagyunk, mégis elítéltek bennünket. Sokan közülünk egyik óráról a másikra veszítették el gazdáikat. Volt, akit véletlenül ebrudaltak ki a családból, vagy betegen, öregen magára hagytak. Nem értjük, hogy az Ember, aki évezredek óta pártfogónk, aki mellé önként szegődtünk, hogyan engedheti ezt. Ha volna kinek, még annyi hasznos szolgálatot tehetnénk! Kétségbeesve fordulunk Önhöz, és kérjük, segítsen az életbe visszatalálnunk!